amit minden orvosnak tudnia kell:
Bevezetés
Castleman betegsége (CD) ritka, nemklonális limfoproliferatív rendellenesség. Egyetlen nyirokcsomó-régiót (unicentrikus) érint, vagy több nyirokcsomó-területet érinthet, beleértve a hepatosplenomegaliát (multicentrikus).
bár a CD pontos előfordulása az Amerikai Egyesült Államokban (USA) ismeretlen, évente csak néhány száz esetet jelentenek.,
az Interleukin 6 (IL6) fontos szerepet játszik a betegség patofiziológiájában, a tünetekben, valamint potenciális terápiás célként.
A Castleman-kór tipikus tünetei a fáradtság, az éjszakai izzadás, a láz, valamint az étvágytalanság és a testsúlycsökkenés, és a magas szérum IL6 szinttel kapcsolatosak. Ezek a tünetek dominálnak bemutató funkciók, valamint a tünetek, amelyek befolyásolják a beteg életminőségét. A további tünetek a beteg immunhiányának, valamint a HIV-státusz miatt fordulhatnak elő; más tünetek gyakran az autoimmun betegségekkel kapcsolatosak., Ezek közé tartozik a hemolitikus anémia, thrombocytopenia, VIII-as faktor elleni antitestek, tiszta vörösvértest aplasia és myasthenia gravis.
az unicentrikus CD mediastinalis tömegként jelenik meg az esetek 60-75% – ában, nyaki tömegként 15-20% – ban, hasi vagy egyéb tömeg esetén pedig kevesebb mint 10% – ban. A tünetek általában a nyirokcsomó-megnagyobbodás területéhez kapcsolódnak, amely klasszikus esetben nagy mediastinalis tömeget tartalmaz pulmonalis tünetekkel vagy tapintható nyaki lymphadenopathiával., Számos esetet jelentettek az unicentrikus CD nem gyakori helyeivel, beleértve a bőrt, a nasopharynxet, a tüdőt, valamint az intraabdominális tömeget. Az unicentrikus Castleman-betegség ritkábban kapcsolódik a fent leírt IL6-hoz kapcsolódó alkotmányos tünetekhez.
a multicentrikus CD a betegek több mint felében megfigyelt általános lymphadenopathiával és/vagy hepatosplenomegaliával jár, és szisztémás tünetekkel, például lázzal, éjszakai izzadással, fáradtsággal és fogyással jár., A betegek 20-30%-ának különböző bőrelváltozásai vannak, beleértve a nem specifikus bőrkiütéseket, hemangiomatákat, Kaposi-szarkómát, például elváltozásokat, pszoriázisos típusú elváltozásokat és pemphigust. A neurológiai tünetekkel, köztük perifériás neuropathiával, valamint ritka előrehaladott súlyos esetekben görcsrohammal és cerebrovascularis történésekkel küzdő betegek hasonló aránya. Magas vaszkuláris endothel növekedési faktor (VEGF) szint figyelhető meg bizonyos esetekben a CD okozhat extravasation folyadék a fejlesztés ödéma, pleurális folyadékgyülem, ascites.,
Egy agresszívabb formája, CD figyelhető meg, elsősorban a gyerekek vagy fiatal felnőttek társítható pemphigus, valamint bronchiolitis obliterans, vezető progresszív gyors légzési elégtelenség, magas betegség kapcsolódó mortalitás.
Castleman ‘ s Disease and POEMS syndrome
a CD a POEMS-szindróma egyik jellemzője, amely endokrinopátiával, szklerotikus csontelváltozásokkal, meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopátiával és neuropátiával társul.
a CD jelentős mértékben kapcsolódik a HIV-hez és az immunszuppresszióhoz., Az ebben a környezetben kialakuló CD-k gyakran társulnak a humán herpeszvírus 8 (HHV8) fertőzéshez.
diagnózis
a nyirokcsomó biopszia patológiás értékelése elengedhetetlen a diagnózishoz. Két alapvető típusa van: a hyaline vascularis Típus, valamint a plazmacitikus változat, alkalmanként vegyes képekkel. A CD hyaline vascularis típusában a nyirokcsomó biopszia angiofollicularis hiperpláziát mutat kimerült csírasejtekkel, valamint kis limfocitákkal rendelkező köpeny zónák koncentrikus terjeszkedésével (hagyma bőr megjelenése)., A patológia hialinizált ereket, valamint follikuláris dendritikus sejtek jelenlétét mutatja,de a plazmasejtek hiánya. A megnövekedett vérerek összefüggnek a VEGF termelésével, amelyet az IL6-os szint jelenlétében és emelkedésével állítanak elő. A hyaline vascularis CD express CD20 és CD5 sejtekben látható follikuláris sejtek, de nem klónozottak.
a CD plazmacitikus változata a poliklonális plazmasejtek interfollicularis növekedését mutatja. A limfoid építészet viszonylag megőrzött, de vannak hiperplasztikus tüszők., A vegyes típusú CD olyan jellemzőket mutat, amelyek mind a hyaline vascularis típust, mind a plazmacitikus típust képviselik.
az unicentrikus CD kilencven százaléka hyaline vascularis; míg a multicentrikus CD 80-90% – a plazmacitikus vagy vegyes típusú.
nagyon kevés beteg, általában multicentrikus plazmacitikus változat, lymphomává alakulhat.
biztos benne, hogy a beteg Castleman-kórban szenved? Mit kell várni, hogy megtalálja?,
A diagnózis a Castleman betegség várható a betegek egy lokális nyirokcsomó-megnagyobbodás vagy egy generalizált nyirokcsomó-duzzanat a tipikus IL6 kapcsolatos tünetek, beleértve a láz, éjszakai izzadás, fáradtság, fogyás.
a fent leírt további tünetek közé tartozhatnak a lokalizált tömeg vagy a citokinek (VEGF) termelése miatt. A fizikai vizsgálat elsősorban lokalizált vagy generalizált lymphadenopathia jelenlétét mutatja., Továbbá, a betegek jelen lehetnek a betegség bőrgyógyászati vagy neurológiai megnyilvánulásaiban, vagy autoimmun rendellenességekkel és/vagy vérszegénységgel kapcsolatos jelekben és tünetekben, ha vannak.
általában a CD-vel kapcsolatos jelek és tünetek nem specifikusak, és nem elegendőek a diagnózis megállapításához. Nincs egyetlen patognomonikus bemutató funkció, a nyirokcsomó biopsziája és a szövettani megerősítés továbbra is az egyetlen abszolút teszt a diagnózishoz. Számos esetben a vizsgálatokat más állapotok, különösen rosszindulatú betegségek kizárására végzik.,
Óvakodj a Castleman-betegséget utánozó egyéb állapotoktól:
a CD differenciáldiagnózisa széles, és magában foglalja a lymphadenopathiával átfedő rendellenességeket, valamint a kóros eredményeket.
a lokalizált vagy generalizált lymphadenopathia minden lehetséges okát a CD lehetséges differenciáldiagnózisának kell tekinteni. Az első és legfontosabb kizárandó feltételek a rosszindulatú rendellenességek, különösen a non-Hodgkin-vagy Hodgkin-limfóma, mivel ezek a betegségek eltérő és specifikus terápiás beavatkozást igényelnek., Egyik laboratóriumi vizsgálat sem képes megkülönböztetni a rosszindulatú állapotokat a CD – től, a nyirokcsomó biopszia pedig megfelelő szövettani, immunhisztokémiai és molekuláris analízissel elengedhetetlen a diagnózishoz. A differenciáldiagnózis egyéb feltételei közé tartoznak az autoimmun betegségek, mint például a rheumatoid arthritis és a kötőszöveti betegségek. Diagnózisuk mind a klinikai differenciálódástól, mind a különböző szerológiai vizsgálatoktól függ.,
a patológiai értékelés és a differenciáldiagnózis magában foglalja a legfontosabb azonosítását és differenciálódását reaktív lymphadenopathia megfigyelt számos betegség. Ez ismét magában foglalja az autoimmun betegségek, mint például a kötőszöveti betegségek és a kollagén érrendszeri betegségek, a HIV és más immunhiányos kapcsolatos lymphadenopathia, valamint a fertőzés etiológiák.
mely egyének vannak a leginkább veszélyeztetve a Castleman-kór kialakulásában:
a CD-re vonatkozóan nem állapítottak meg specifikus hajlamosító tulajdonságot vagy genetikai kapcsolatot. A CD családi eseteiről szintén nem számoltak be., A CD viszonylag fiatalabb korban fordul elő, a legmagasabb előfordulási gyakorisággal a harmincas-negyvenes évek közepén. Az autoimmun betegséggel való összefüggést figyelembe veszik, lényegében az IL6 magasabb expresszióján alapul ezekben az állapotokban. Az autoimmun betegség és a CD közötti ok-okozati összefüggés azonban nem tisztázott. Lehetséges, hogy a különböző autoimmun folyamatok magasabb IL6-termeléshez vezethetnek, a CD kialakulásával és / vagy megnyilvánulásával. Másrészt a CD által termelt IL6 autoimmun reakciókat is kiválthat.
A HIV-ben szenvedő betegeknél fokozott a CD kialakulásának kockázata., A HIV-vel kapcsolatos CD összefüggésbe hozható a HHV8 fertőzéssel, amely a CD-re hajlamosító állapotnak tekinthető.
A verses szindrómában szenvedő betegek kis számú esetben társíthatják a CD-t. Nem világos, hogy a CD része-e a VERSSZINDRÓMA hatásának és / vagy hatása, ahol magasabb citokinszint figyelhető meg. Azonban a vers szindrómában és lymphadenopathiában szenvedő egyéneket ki kell értékelni a CD lehetőségére.
milyen laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához, és hogyan kell értelmezni az eredményeket?,
a CD diagnózisa laboratóriumi vizsgálatokon, valamint a nyirokcsomó biopszia patológiás értékelésén alapul.
a diagnózishoz szükséges laboratóriumi vizsgálatok, de ami még fontosabb, a CD-vel rendelkező betegek nyomon követése a következők:
-
teljes vérkép
– különösen vérszegénység és/vagy thrombocytosis kimutatására.
-
kémiai panel
– hypoalbuminemia vagy hypergammaglobulinemia kimutatására.,
-
szérumfehérje-elektroforézis és kvantitatív immunglobulinok
– a monoklonális fehérje kizárása és egy vagy több típusú (IGG, IGA és/vagy IGM) emelkedett immunglobulin szint megerősítése érdekében.
-
az interleukin-6 szérum citokinszintje szükséges, és a VEGF opcionális
– IL6 plazmacitikus CD-ben emelkedik, míg hyaline vascularis CD-ben csak ritkán emelkedik.
-
akut fázisreakció markerei
– CRP (C-reaktív protein), fibrinogén, ferritin és ESR (eritrocita üledékképződés)., Mindezek a markerek a betegek többségében emelkednek, különösen az emelkedett IL6-os betegeknél. E markerek emelkedésének hiánya nem zárja ki a CD-t, de a társulása gyakori, és az egyik intézkedést biztosítja a terápiára adott válasz értékelésére. Fontos tudni, hogy ezek a markerek a gyulladás lehet emelni számos más körülmények között, beleértve az autoimmun betegségek, gyulladás, fertőzések.,
-
virológiai vizsgálatok, HIV és hhv8 szerológia, kvantitatív polimeráz láncreakcióval (PCR)
– virológiai vizsgálatok, HIV és hhv8 szerológia, kvantitatív PCR-vel, ha indokolt, asszociációs és közvetlen terápia megállapításához szükséges.
-
immunológiai vizsgálat
– az autoimmun rendellenességek markereinek, valamint a kötőszöveti rendellenességek értékelésére.
-
nyirokcsomók biopsziája
– Ez a legfontosabb a CD diagnosztizálásához szükséges vizsgálatok közül., A nyirokcsomó finom tűs aspirációja nem megfelelő, a nyirokcsomó biopszia elengedhetetlen a diagnózis megerősítéséhez, valamint az altípus azonosításához. Haematoxilin és eozin (H és E) festés és szövettani vizsgálat, amely a CD esetében a fent leírt jellemzők bármelyikét mutatja, megfelelő a diagnózishoz, de kizárja az esetleges egyéb rosszindulatú és/vagy reaktív folyamatokat is. A klonalitás biopsziájának elemzése az immunglobulin nehéz láncú gén átrendeződésével szükséges a klonális betegség folyamatának kizárásához.,
milyen képalkotó vizsgálatok (ha vannak ilyenek) hasznosak lesznek a Castleman-betegség diagnosztizálásában vagy kizárásában?
komputertomográfia (CT) a nyak, a mellkas, a has és a medence vizsgálata elengedhetetlen mind a CD diagnosztizálásához, mind az unicentrikus versus multicentrikus betegség közötti szakaszhoz. A CT-vizsgálat segít a hepatosplenomegalia jelenlétének azonosításában is.
A pozitron emissziós tomográfia-számítógépes tomográfia – PET-CT) szintén hasznos, mivel a CD-ből származó nyirokcsomók pozitívak alacsony SUV-vel (Standard felvételi érték)., Segít megkülönböztetni a lymphomát más rosszindulatú daganatoktól, ahol a nyirokcsomók sokkal magasabbak.
ha úgy dönt, hogy a beteg Castleman-kórban szenved, milyen terápiákat kell azonnal megkezdenie?
Általános megfontolások
a CD kezelésére vonatkozó terápiás döntés elsősorban attól függ, hogy a beteg egyközpontú vagy multicentrikus betegségben szenved-e.
lokalizált betegségben szenvedő betegeknél, képalkotó módszerekkel megerősítve, a tömeg vagy a nyirokcsomók teljes eltávolításával végzett reszekció a legjobb terápiás lehetőség., Ha a tömeg nem reszekábilis, mert a helyét, és / vagy mérete túl nagy a teljes eltávolítása, majd a megközelítés, hogy csökkentse a méretét a tumor beavatkozással elfogadott előtt újragondolása sebészeti beavatkozás.
a reszekció nem választható a multicentrikus CD kezelésére, mivel az összes tömeg teljes eltávolítása nem lehetséges, és szisztémás kezelésre van szükség., A multicentrikus CD kezelésének elsődleges célja a CD ezen formájához kapcsolódó gyakran gyengítő tünetek enyhítése, valamint a nyirokcsomó méretének csökkentése, a közvetlen klinikai előny elérése. Számos szisztémás terápiát vizsgáltak, köztük kemoterápiás kombinációkat, szteroidokat, néhány új hatóanyagot, például talidomidot és lenalidomidot, valamint az IL6-ot célzó biológiailag alapú terápiát.,
első vonalbeli kezelési lehetőségek
a jelenlegi első vonalbeli kezelési lehetőségek közé tartozik a három antitest bármelyikének alkalmazása: anti-IL6 vagy anti-IL6 receptor, vagy anti-CD20 monoklonális antitest.
Anti-IL6 monoklonális antitest értékelték eredetileg egyetlen beteg plasmacytic változata CD jelentős, valamint gyors javulás symptomatology, valamint laboratóriumi eltérések, beleértve a javulás vérszegénység, albumin, valamint a jelölők, a gyulladás, mint a CRP. Ez a beteg végül sebészeti reszekción ment keresztül, hosszú távú tartós remisszióval.,
nemrégiben egy IL6-ot (siltuximab) célzó kiméra monoklonális antitestet értékeltek CD-vel rendelkező betegeknél a humán IL6 semlegesítése érdekében. Ezt a nagy affinitású antitestet 23 betegnél értékelték növekvő dózisokban. A 23 beteg közül tizennyolc ért el klinikai előnyöket a tünetek jelentős javulásával, és a betegek fele objektív radiológiai javulást mutatott. Ebben a vizsgálatban a legmagasabb dózisszintet kapó betegek mindegyike klinikai előnyt ért el, ami dózisfüggő válaszreakcióra utal. Ebben a vizsgálatban a klinikai válaszok megelőzték a megfigyelt radiológiai válaszokat., A legmagasabb dózisszint mellett a 11 beteg közül nyolcnak volt objektív válasza a cheson kritériumai alapján módosított standard kritériumok alapján.
egy humanizált anti-IL6 receptor MAB (monoklonális antitestek) tocilizumabot (Actemra)fejlesztettek ki és vizsgáltak először Japánban egy fázis II vizsgálatban 28 beteg. A kezelést hetente kétszer, 8 mg/ttkg dózisban adták 16 héten keresztül, szükség szerint a dózis módosításával, hosszabbítási fázisban. A kiterjesztési fázisban lévő betegek többsége 2 vagy 4 hetente 8 mg/kg-os kezelést kapott., Belül 16 hét, gyors normalizálás markerek, a gyulladás, mint a fibrinogén, CRP, illetve ESR a javulás albumin, valamint a hemoglobin testtömeg index volt megfigyelhető.
ebben a vizsgálatban a lymphadenopathia szignifikáns csökkenését is megfigyelték. A 28 bevont beteg közül 27 (96%) folytatta a kezelést több mint 3 éve, tartós klinikai javulással; a diagnózis idején szteroidokkal kezelt 15 beteg közül 11-nél a szteroidokat is le tudták állítani, vagy a tocilizumab-kezelés megkezdését követően csökkentették az adagot. A Tocilizumabot Japánban engedélyezték a CD kezelésére.,
mind a tocilizumab, mind a sziltuximab jól tolerálható, korlátozott toxicitással, például hiperlipidémiával és koleszterinszint-rendellenességekkel, amelyek szoros ellenőrzést igényelnek. Mindkét vizsgálatban van némi bizonyíték arra, hogy tartós kezelésre lehet szükség, mivel néhány olyan beteg, aki abbahagyta a terápiát, visszaesett. A fenntartó terápia és/vagy ennek a szernek a kevésbé gyakori alkalmazása szerepének meghatározására irányuló vizsgálat szükséges ahhoz, hogy megállapítsák az ideális ütemtervet ezen szerek számára.,
bármelyik antitest alkalmazása a legmegfelelőbb a multicentrikus CD-n, valamint a méret és/vagy a hely miatt nem működőképes unicentrikus betegségben szenvedő betegek esetében. A hatásosságot és annak szükségességét, hogy kimutatható IL6-szint legyen a szérumban ahhoz, hogy az IL6 irányított antitest hatékony legyen, jelenleg nem állapították meg. Tehát bár előnyös az IL6-ra irányított monoklonális antitest alkalmazása azokban a betegekben, ahol az IL6 szintje magas, magas IL6 hiányában az anti-IL6 alapú terápiákat is meg lehet vizsgálni.,
mind az IL6, mind az oldható IL6R szérumszintje jelentősen emelkedik a tocilizumab-kezelés után. A szabad tocilizumab jelenléte arra utal, hogy az oldható IL6 Receptor (sIL6R) tocilizumabbal telített, és az IL6 jelátvitel teljesen gátolt. Úgy gondolják, hogy a sIL6R növekedése a tocilizumab/sIL6R immunkomplexum kialakulásával az elimináció hosszabb felezési idejének tudható be. A kinetikájukra gyakorolt hatás miatt az IL6 vagy a sIL6R szintjének monitorozása nem segít a kezelésre adott válasz értékelésében. A gyulladás markereinek, például a CRP-nek a mérése azonban előnyös és ajánlott.,
egyéb terápiás megközelítéseket
Rituximab (anti-CD20 mAb) kis számú betegnél, egyszeri esettanulmányokban és kis betegszámú vizsgálatokban alkalmaztak. Túlnyomórészt egyetlen szerként, vagy bizonyos esetekben szteroidokkal vagy kemoterápiával alkalmazzák. A rituximab alkalmazása ezekben a vizsgálatokban jelentős hatékonyságot mutatott a tumor méretének csökkenésével az esetek többségében.,
mivel a hyaline vascularis CD túlnyomórészt CD20 expresszáló sejtekkel rendelkezik, úgy tűnik, hogy a rituximab hatékony; a CD plazmacitikus variánsában azonban a rituximab hatékonysága korlátozott, a CD20 negatív, domináns Érett plazmasejtpopuláció miatt. A Rituximab alkalmazása megfontolandó olyan, egyközpontú CD-ben szenvedő betegeknél, akik sebészeti beavatkozásra készülnek.
a szteroidok alkalmazását néhány betegnél ismét széles körben jelentették, különösen a tünetek akut exacerbációjának és/vagy a nyirokcsomó méretének kezelésére., A nagy dózisú szteroidok általában ellensúlyozzák a gyulladás mindkét markerét, amely a CD fő vezetési patológiája és tünetei. Immunszuppresszív hatása előnyös a nyirokcsomó mérete szempontjából. Számos esetben jelentős remissziót, egyes esetekben teljes remissziót jelentettek szteroidokkal. Az esetek többségében azonban a válaszok rövid életűek voltak, és végül tolerancia alakult ki. A szteroidokkal járó mellékhatások kockázatával a használata most kifejezetten az antitest – alapú terápiák rendelkezésre állásával korlátozódik.,
kemoterápia alkalmazása CD-ben
számos kemoterápiás lehetőséget is megvizsgáltak. Ezek közé tartozik a Cytoxan alkalmazása olyan kezelésekkel, mint a CHOP (ciklofoszfamid, doxorubicin, vinkrisztin, prednizolon), CVAD (ciklofoszfamid, vinkrisztin, adriamicin, dexametazon), VAD (vinkrisztin, adriamicin, dexametazon) vagy nukleozid analógok. Ismét kemoterápia nem volt rendkívül hatékony ebben a környezetben a hosszú távú kontroll a betegség és a betegek multicentrikus CD mindig visszaesés után ezek a kezelések., Az antitest-alapú terápia rendelkezésre állásával a kemoterápiás kezelések korlátozottabbak voltak, általában a kezdeti beavatkozások utáni relapszus beállításakor.
a sugárterápiát az unicentrikus CD szabályozásának lehetséges eszközeként értékelték, különösen olyan esetekben, amikor a tumor méretének csökkentése szükséges a fő tömeg reszekciójához.
a multicentrikus CD-vel rendelkező HIV-pozitív betegek kissé eltérő terápiás beavatkozást igényelnek. Ezek túlnyomórészt HHV8 pozitívak, és a gének expressziója vezérli őket, beleértve a vírus eredetű IL6 géneket is., Ezeknek a betegeknek a terápiáját vírusellenes szerekkel, különösen acyclovir/ganciklovir alkalmazásával értékelték. A valganciklovir-t fenntartó terápiaként alkalmazták a HHV8 replikáció elnyomására CD-ben szenvedő betegeknél. A vírusellenes szerek vizsgálata HHV8 / HIV-pozitív betegekben ajánlott az egyik lehetséges kezdeti beavatkozásként.
Optimális terápia a HIV-betegek CD-t, kihasználva a rendkívül aktív retrovírus-ellenes kezelés (HAART) is előírhatja, hogy előny vagy anélkül rituximab.,
anekdotikus esettanulmányok beszámoltak a myeloma-ban szenvedő betegeknél, mint például a talidomid, a lenalidomid és a Bortezomib, CD-ben alkalmazott új hatóanyagok hatékonyságáról. Hasonlóképpen, a nagy dózisú terápia és az autológ transzplantáció alkalmazásával kapcsolatos egyszeri tapasztalatokról is beszámoltak kedvező hatással. A hatékony antitest-alapú terápiák rendelkezésre állásával az ilyen módszerek alkalmazása nagyon szélsőséges esetekre van fenntartva. A bortezomib és a lenalidomid alkalmazását nagyobb betegpopulációkban kell értékelni a CD-kezelés hatásosságának és szerepének meghatározása érdekében.,
további végleges terápiák?
bár a CD-re nincs abszolút terápiás kezelés, emelkedett IL6-os betegeknél az első választott szer az anti-IL6 vagy az anti-IL6R antitest.
normál IL6-szintű és hyaline vascularis betegségben szenvedő betegeknél a rituximab az első választott szer.
lokalizált betegség esetén a leghatározottabb terápia a tömeg sebészeti eltávolítása lesz.
milyen egyéb terápiák hasznosak a szövődmények csökkentésében?
jelenleg nincs specifikus támogató, megelőző vagy kiegészítő terápia a CD-hez.,
mit kell mondania a betegnek és a családnak a prognózisról?
a CD nem rosszindulatú betegség, általános jó prognózissal. Az unicentrikus CD-vel rendelkező betegek nagyon alkalmi betegeknél a teljes műtéti reszekciót követően gyógyulnak.
a terápia fő célja a tünetek és az életminőség javítása. A jelenlegi antitest-alapú terápiák ezt a célt a betegek többségében érik el.
a betegek az első 3-5 évben legalább évente követést igényelnének laboratóriumi vizsgálattal és képalkotással.
“mi van, ha” forgatókönyvek.,
Ha a betegek megkapják a CD (sebészet és/vagy antitest alapú terápiák) leírt terápiáját, és maradék tüneti betegségben szenvednek, akkor más, kevésbé általánosan alkalmazott megközelítések is alkalmazhatók. Ide tartoznak a szteroidok, a kemoterápia, a talidomid és a lenalidomid, valamint a Velcade alkalmazása. Autológ transzplantációval végzett nagy dózisú kezelés ritka alkalmazásáról is beszámoltak.
a terápia hatékonyságát először a tünetek enyhítése, másodszor a megnagyobbodott nyirokcsomók változása, végül a laboratóriumi rendellenességek normalizálása alapján ítélik meg., Ha a betegnek nincs mérhető betegsége, akkor a laboratóriumi rendellenességek elsődleges evalúciós módszerként alkalmazhatók a válasz értékelésére.
patofiziológia
az IL6 központi szerepet játszik a CD patofiziológiájában az IL6 receptoron keresztül. Az IL6 bevonásának eredeti gyanúját az IL6 transzgenikus egerek szolgáltatták, amelyek Castleman-szerű szindrómát fejlesztettek ki plazmacitózissal, splenomegaliával és megnagyobbodott nyirokcsomókkal. Az IL6-ot a CD-ben lévő megnagyobbodott nyirokcsomó termeli, amint azt a sebészeti eltávolítást követő IL6 szint gyors csökkenése is megerősíti., Ezenkívül az IL6-ra irányuló terápiás beavatkozás tüneti, valamint klinikai előnyökkel jár.
A HHV8 gyakori társulásának kórélettani alapja a HIV-fertőzéshez társuló CD formájában az IL6 vírus homológjának előállítása. Úgy gondolják, hogy az IL6 a CD-ben közvetíti a humán IL6 jelátviteli hatásait. A virális IL6 a VEGF szekrécióját is kiválthatja, pro-gyulladásos reakciókat válthat ki, valamint a plazmasejtek proliferációját és a betegség autoimmun megnyilvánulásait idézheti elő.,
milyen egyéb klinikai tünetek segíthetnek a Castleman-betegség diagnosztizálásában?
a CD tipikus jelei és tünetei mellett a fent leírtak szerint bőrgyógyászati vagy neurológiai tünetek vagy tünetek jelen lehetnek a betegek egyharmadában.
milyen további laboratóriumi vizsgálatokat lehet elrendelni?
a fent leírt laboratóriumi vizsgálatok mellett további vizsgálatokat nem kell végezni.
mi a bizonyíték?
Castleman, B, Towne, VW. “Case records of the Massachusetts General Hospital; weekly clinicopathological exercise; alapította Richard C., Cabot”. N Anglia J Med. vol. 251. 1954. PP.396-400.
Gerard, L, Berezne, a, Galicier, L. “prospektív vizsgálat rituximab kemoterápiától függő humán immundeficiencia vírus kapcsolódó multicentrikus Castleman-kór; ANRS 117 Castleman B vizsgálat”. J-Klin-Onkol. vol. 25. 2008. PP.3350-3356.
Beck, JT, Hsu, SM, Wijdenes, J. “rövid jelentés: a Castleman-kór szisztémás megnyilvánulásainak enyhítése monoklonális anti-interleukin-6 antitest által”. N Engl J Med. vol. 330. 1994. PP.602-605.
Nishimoto, N, Honda, O, Sumikawa, H, Johkoh, T, Aozasa, K, Kanakura, Y., “A tocilizumab hosszú távú (5 éves) tartós hatásossága multicentrikus Castleman-betegség és a tüdő szövődményeire gyakorolt hatás szempontjából”. Vér.. 2007. PP. 110
Frizzera, G, Peterson, BA, Bayrd, ED, Goldman, A. “a szisztémás limfoproliferatív rendellenesség a Castleman-kór morfológiai jellemzőivel; klinikai eredmények és klinikopatológiai korrelációk 15 betegnél”. J-Klin-Onkol. vol. 3. 1985. PP.1202-1216.
Oksenhendler, E, Carcelain, G, Aoki, Y., “A humán herpes-vírus 8 vírusterhelésének magas szintje, a humán interleukin-6, az interleukin-10 és a C reaktív fehérje korrelál a multicentrikus Castleman-betegség súlyosbodásával HIV-fertőzött betegekben”. Vér. vol. 96. 2000. PP.2069-2073.