politikai Formációszerkesztés
az 1895-ös első kínai-japán háború alatt Kína közvetlen fenyegetéssel szembesült azzal, hogy olyan imperialista hatalmak szétosztják és gyarmatosítják, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Japán, Németország és Olaszország. Miután megnyerte az 1898–as spanyol-amerikai háborút, a Fülöp-szigetek újonnan megszerzett területével az Egyesült Államok növelte Ázsiai jelenlétét, és várhatóan tovább növeli Kereskedelmi és politikai érdekeit Kínában., Úgy érezte, más hatalmak sokkal nagyobb befolyási övezetei fenyegetik Kínában, és attól tart, hogy a megosztottság miatt elveszítheti a hozzáférést a kínai piachoz. Válaszként William Woodville Rockhill megfogalmazta a nyitott ajtós politikát az amerikai üzleti lehetőségek és más kínai érdekek védelme érdekében., Szeptember 6-án, 1899, amerikai Külügyminiszter John Hay küldött megjegyzi, hogy a nagyhatalmak (Franciaország, Németország, nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Oroszország), hogy kérje meg őket, hogy állapítsa meg hivatalosan, hogy fenntartsa a Kínai területi vagy közigazgatási egységét, nem zavarja a szabad használatát a szerződés kikötők a saját befolyási Kínában. A Nyitott ajtók politikája kijelentette, hogy minden nemzet, beleértve az Egyesült Államokat is, egyenlő hozzáférést élvezhet a kínai piachoz.,
válaszként minden ország megpróbálta elkerülni Hay kérését azzal az állásponttal, hogy nem vállalhatja el magát, amíg a többi nemzet nem teljesítette. 1900 júliusára azonban Hay bejelentette, hogy minden hatalom elvben megadta hozzájárulását. Bár az 1900 utáni szerződések a nyitott ajtós politikára utaltak, a verseny folytatódott a különféle hatalmak között a Kínában a vasúti jogok, a bányászati jogok, a kölcsönök, a külkereskedelmi kikötők stb.,
1900. október 6-án Nagy-Britannia és Németország aláírta a Jangce-megállapodást, amely ellenezte Kína befolyási övezetekre való felosztását. A megállapodás, amelyet Lord Salisbury és Paul von Hatzfeldt Nagykövet írt alá, a nyitott ajtó politikájának jóváhagyását jelentette. A németek azért támogatták, mert Kína felosztása Kína helyett egy kis kereskedelmi piacra korlátozná Németországot.
későbbi fejlesztésszerkesztés
a nyitott ajtó eredményei nem feleltek meg az amerikai reményeknek., A hatalmas “kínai piac” álmai nem valósultak meg, mivel az amerikai befektetések, bár jelentősek, nem értek el jelentős arányokat; az Egyesült Államok nem tudta megakadályozni más hatalmak, különösen Japán terjeszkedését Kínában; és a kínai vezetők, miközben hajlandóak Amerikai segítséget kérni, nem voltak hajlandóak passzív szerepet játszani, amelyet a nyitott ajtó sugallt.
1902 – ben az amerikai kormány tiltakozott, hogy az orosz behatolás Mandzsúriába a Boxer-lázadás után a nyitott ajtó politikájának megsértése volt., Amikor Japán az orosz-japán háború (1904-1905) után Dél-Mandzsúriában Oroszországot váltotta fel, a japán és az amerikai kormányok ígéretet tettek arra, hogy fenntartják az egyenlőség politikáját Mandzsúriában. 1905-1907-ben Japán nyitásokat tett, hogy kibővítse befolyási körét Fujien bevonására. Japán francia hiteleket próbált szerezni, és a Nyitott ajtók politikáját is elkerülte. Párizs azzal a feltétellel nyújtott kölcsönöket, hogy Japán tiszteletben tartja a Nyitott ajtók alapelveit, és nem sérti Kína területi integritását.,
a pénzügyekben az amerikai erőfeszítések a nyitott ajtó politikájának megőrzésére 1909-ben egy nemzetközi banki konzorcium kialakulásához vezettek, amelyen keresztül az összes kínai vasúti kölcsön 1917-ben megállapodott az Egyesült Államok és Japán között egy másik jegyzetcserében. Megújult biztosítékok voltak arra vonatkozóan, hogy tiszteletben tartják a nyitott ajtós politikát, de az Egyesült Államok elismeri Japán különleges érdekeit Kínában (a Lansing–Ishii megállapodás)., A nyitott ajtós politikát tovább gyengítette egy sor titkos szerződés 1917-ben Japán és a szövetséges hármas Entente között, amely Japán számára megígérte a német javakat Kínában az első világháború sikeres lezárása után. az ígéret későbbi megvalósítása az 1919 Versailles-i szerződésben feldühítette a kínai közvéleményt, és felkeltette a májusi negyedik Mozgalom néven ismert tiltakozást. Az 1922-ben aláírt Kilenchatalmi Szerződés kifejezetten megerősítette a nyitott ajtó politikáját.,
mivel a politika hatékonyan akadályozta a kínai szuverenitást, a Kínai Köztársaság kormánya az 1920-as és 1930-as években igyekezett felülvizsgálni a külföldi hatalmakkal kötött szerződéseket. Kína azonban csak a második világháború befejezése után tudta visszaszerezni teljes szuverenitását.
a modern Kínábanszerkesztés
Kína modern gazdaságtörténetében a nyitott ajtós politika A Deng Xiaoping által 1978 decemberében bejelentett új politikára utal, hogy megnyitja az ajtót a külföldi vállalkozások számára, amelyek Kínában akartak létrehozni., Különleges gazdasági övezeteket (sez) hoztak létre 1980-ban abban a hitben, hogy Kína iparának modernizálásához és gazdaságának fellendítéséhez üdvözölnie kell a közvetlen külföldi befektetéseket. A kínai gazdaságpolitika ezután a külkereskedelem és a beruházások ösztönzésére és támogatására irányult. Ez volt a fordulópont a kínai gazdasági jólétben, amely elindult azon az úton, hogy “a világ gyárává” váljon.
négy sez-t eredetileg 1980-ban hoztak létre: Shenzhen, Zhuhai és Shantou Guangdongban, Xiamen pedig Fujianban., A SEZ-ek stratégiailag Hongkong, Makaó és Tajvan közelében helyezkedtek el ,de kedvező adórendszerrel és alacsony bérekkel vonzották a tőkét és az üzleti tevékenységet ezekből a kínai közösségekből. Shenzhen volt az első, amelyet létrehoztak, és a leggyorsabb növekedést mutatta, átlagosan évi 40% – os növekedési ütem 1981 és 1993 között, szemben az ország egészére vonatkozó 9,8% – os átlagos GDP-növekedéssel. Más sez-eket Kína más részein hoztak létre.
1978-ban Kína exportvolumenben a 32. helyen állt a világon, de 1989-re megduplázta világkereskedelmét, és a 13.exportőr lett., 1978 és 1990 között a kereskedelem éves átlagos bővülési üteme meghaladta a 15 százalékot, és a következő évtizedben is folytatódott a magas növekedési ütem. 1978-ban, a kivitel a világon piaci részesedése elhanyagolható volt, majd 1998-ban, ez még mindig kevesebb, mint 2%, de 2010-ig ez volt a világ piaci részesedése 10.4% szerint a Világ Kereskedelmi Szervezet (WTO), áruval export értékesítés több mint $1.5 billió, a legmagasabb a világon. 2013-ban Kína megelőzte az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb áruforgalmazó nemzetévé vált, az import és az export összértéke 4 dollár volt.,16 billió az év.
2020.július 21-én a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Xi Jinping beszédet mondott a pekingi vállalkozói fórumon a köz-és magánvállalkozói vezetők egy csoportjának. Xi hangsúlyozta ,hogy ” fokozatosan új fejlődési mintát kell alkotnunk a hazai belső keringéssel, mint fő szervvel, valamint az egymást kölcsönösen elősegítő hazai és nemzetközi kettős körökkel.”Azóta a” belső keringés ” forró szó lett Kínában., Egyes kínaiak attól tartanak, hogy az 1960-as évekbeli elzárkózáshoz visszatérő”belső keringés” jelzései és a nyitott ajtós politika vége.