Naga, (szanszkrit: “kígyó”) a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban, a mitikus semidivin lények egy csoportjának tagja, fél ember és fél kobra. Erős, jóképű faj, amely teljesen emberi vagy teljesen szerpentin formát ölthet, és potenciálisan veszélyes, de gyakran előnyös az emberek számára. Egy Naga-loka nevű földalatti Királyságban élnek, vagy Patala-loka, amely tele van ragyogó palotákkal, gyönyörűen díszített drágakövekkel., A Teremtő istenség, Brahma a nagákat az alsó régiókba helyezte, amikor túl népessé váltak a földön, és megparancsolta nekik, hogy csak az igazán gonoszokat harapják meg, vagy azokat, akiknek idő előtt meg kell halniuk. A vizekhez—folyókhoz, tavakhoz, tengerekhez és kutakhoz—is társulnak, és a kincsek őrzői.
Három figyelemre méltó nagas vagy Shesha (vagy Ananta), aki a Hindu mítosz teremtés támogatja a Narayana (Vishnu), mint ő fekszik a kozmikus óceán, akinek a teremtett világ nyugszik; Vasuki, akik használták, mint egy bolyongó kötél lemorzsolódás a kozmikus óceán tej; valamint Takshaka, a törzsi vezetője a kígyók. A modern hinduizmusban a kígyók születését Naga-panchami-ban ünneplik Shravana hónapjában (július–augusztus).
a női nagas (naginis vagy nagis) a feltűnő szépségű kígyó hercegnők., Az északkelet-indiai Manipulur dinasztiák, a dél-indiai Pallavák és az uralkodó Funan család (ősi Indokína) mindegyike egy emberi lény és egy nagi egyesüléséből származó származást követelt.
a buddhizmusban a nagákat gyakran ajtó őrzőként vagy Tibethez hasonlóan kisebb istenségekként képviselik. A Naga király Muchalinda, aki hét napig védte a Buddhát az esőtől, miközben mélyen meditált, gyönyörűen ábrázolja a 9.-13. századi Mon–Khmer Buddhákat, amelyek ma Thaiföld és Kambodzsa., A dzsainizmusban a Tirthankara (Megváltó) Parshvanatha mindig a feje fölött egy Naga kapucnis lombkorona látható.