I. Ferdinánd (szül. 24, 1865, Sigmaringen, Poroszország-meghalt július 20, 1927, Bukarest, Rom.), király Románia 1914-től 1927-ben, aki bár egy Egység, valamint egy hívő a német erőt, csatlakozott a Szövetségesek az I. világháborúban.
A fia, Herceg Leopold Egység-Sigmaringen, Ferdinand fogadták el, mint a trónörökös a román 1889-ben a bácsi, Carol Király nem, akinek egyetlen gyermeke meghalt. 1893-ban feleségül vette Lady Marie-t, Edinburgh hercegének lányát, Viktória királynő és II., Bár természeténél fogva visszavonultan és időnként vakációzva, Ferdinánd jelentős érdeklődést mutatott a román katonai ügyek iránt, és a második balkáni háború idején (1913) irányította a hadsereget. Nagybátyja halála után 1914 októberében került a román trónra. Az első világháború elején az eseményekre várt, mielőtt végül a szövetséges hatalmakkal (1916. augusztus) dobta a tételét. Bukarest német megszállásával 1916 végén Iași-ba költözött., 1917 áprilisában elkerülte a potenciálisan forradalmi helyzetet, amikor földreformot és a román parasztcsapatok gyűlésére való szavazati jogot ígért, de a háború utáni években sem az agrár problémára, sem a demokrácia hiányosságaira nem tudott végleges megoldást találni.
1918 márciusában Romániát a központi hatalmak megadására kényszerítették, de 1918 novemberében csatlakozott a szövetségesekhez, majd később Erdélyt, Bukovinát, a Banat egy részét és Besszarábiát egy nagyobb román államba foglalta., Ferdinánd így a háború utáni királysága megduplázódott, 1922 októberében pedig ünnepélyesen királlyá koronázták minden románok Alba Iulia. 1920-ban Alekszandru Averescu tábornokot nevezte ki miniszterelnöknek; 1921-ben Averescu-kormány végül meghozta a király régóta ígért földreformjának mértékét. Ferdinánd 1925-ben arra kényszerítette fiát, a playboy trónörökösét, Carolt, hogy mondjon le a trónra való jogáról, majd végrendeletében biztosította fiatal unokája, Mihály herceg utódlását.