bejelentkezés

idén a versenyzők a Fesztiválon a Csúnya (Fotó: Rebecca Brill)

ahhoz, hogy legyen tagja a World Association of Csúnya Emberek, meg kell értékelni., Az Egyesület klubházában, amelyet a helyiek Club Dei Brutti néven ismertek, az elnök, egy Gianni nevű, féloldalas kecskeszakállas ember, olyan kártyát állít elő, amely a hivatalos Club Dei Brutti ugliness minősítési rendszert tartalmazza: nem definita (meghatározatlan), insufficiente (elégtelen), középszerű, buona (jó), ottima (nagy), straordinaria (rendkívüli). Gianni gyorsan, de alaposan megvizsgálja az arcomat és a testemet. Ezután egy tagsági kártyán, amelyen a nevemet írta, ellenőrzi az “insufficiente” jelölőnégyzetet.”Eleinte összezavart ez a megnevezés és a rangsorolási rendszer egésze., Nem tudom megmondani, hogy az elégtelen azt jelenti-e, hogy nem vagyok elég vonzó (ezért csúnya) vagy nem elég csúnya (ezért nem jogosult csatlakozni a szervezethez). Mint kiderült, ez utóbbi. Gianni egyébként aláírja a kártyámat, ezzel nekem a Club Dei Brutti 31,310 tagja. “Az idő mindannyiunkat csúnyává tesz” – magyarázza.

nem igazán jöttem Piobbico-ba, egy kis faluba, két közép-olaszországi hegy között, hogy csatlakozzak a szervezethez., Inkább a Club Dei Brutti évenkénti fesztiváljára jöttem, ahol több ezer önazonosított csúnya ember gyűlik össze a város főterén, hogy megünnepeljék a csúnyaságot, és szavazzanak a klub elnökére. De nehéz megfigyelni az életet Piobbicóban, amelynek kapcsolata a százötven éves szervezettel elválaszthatatlan, anélkül, hogy véletlenül résztvevővé válna. Ez részben azért van, mert Piobbico kicsi, mind földrajzát, mind pedig alig kétezer lakosát tekintve., De minél több időt töltök itt, annál inkább tulajdonítom ezt a belső részvétel érzését valami másnak a faluban: a panoptikus érzés, hogy figyelik. A Piobbico-i emberek egymásra néznek: a mosodában lógó nők a nyitott ablakokból hívják a járókelőket; a férfiak hosszú sorokban ülnek a bárok előtt, nem pedig körökben, a helyi nőket füstölik; a gyerekek kiabálják: “Ciao!”a kerékpároktól az emberekig úgy tűnik, hogy nem tudják. (Tudom, hogy mindez túl festői ahhoz, hogy igaz legyen, de valójában Piobbico úgy érzi, mintha valami egyenesen egy Elena Ferrante regényből származik.,) Itt nincs hova elbújni; egyetlen akció sem megy láthatatlanul. Piobbico-ban lenni, hogy megjelenjen, fellépjen, ismert legyen. Kíváncsi vagyok, hogy áll valaki.

*

A legenda szerint a Club Dei Brutti elnöke mindig a legrondább ember a faluban, de Massimiliano, a Club Dei Brutti igazgatósági tagja és Gianni régi barátja, felfedi nekem, hogy az elnök hajlamos arra, hogy az a személy legyen, akit a falusiak a legszórakoztatóbbnak találnak. Gianni nyolc éve tölti be a Club Dei Brutti elnöki tisztét, és széles körben várható, hogy megnyeri az idei választást., Könnyű belátni, hogy miért: hangos és végtelenül energikus, a borsch-öv humorista hajlamával és a táncra való hajlammal—egy ügyetlen kvázi jig-véletlenszerű időközönként.

ugyanakkor folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy Gianni nem Lele, az az ember, aki 2009-es halála előtt mintegy harminc páratlan évig szolgált az egyesület elnökeként, és aki Piobbico történetének egyik legelismertebb alakja. Az emberek itt nem mondják el Lele nevét annyira, mint sóhajtanak; úgy néznek a távolba, amikor megemlítik őt., Lele képei, egy kalapban lévő apró ember, díszítik a hivatalos Club Dei Brutti klubház minden sarkát, egy impozáns kőházat a város tér mentén. Amikor a részletekre szorulnak arról, hogy Lele miért olyan szeretett, az emberek ködösen válaszolnak. “Csak vicces volt” – mondja egy ember. “Vicces és nagylelkű.”

Masimilliano anyja, egy lelkes nő egy virágos házban, akit arra utasítottak, hogy hívja Nonna-t, további részleteket nyújt, szeretettel felidézve Lele hírhedt csínyeit., Ahogy ő gördül ki a tészta, tészta előkészítése vasárnap ebédet, azt mondja a történet arról, hogy évtizedekkel ezelőtt, a falusiak könyörgött Lele a titkos összetevő, hogy a híres polenta recept pedig tanult megadni, azt felsorolt hamis összetevő, zavaros mindenki arról, hogy miért a polenta íze nem olyan, mint Lele van. Ő is emlékeztet arra, hogy egy alkalommal, amikor Lele bejelentette, hogy ő lesz a vezető egy felvonuláson, amelyet a városba lóháton, ehelyett érkezett egy csoport férfi állt a hátán egy platós teherautó.,

Lele csínyei nem tűnnek olyan csínyeknek, mint a triviális információk szándékos félreértése. A legjobb esetben dadaista antijokes, a legrosszabb esetben, ők, nos, hülye. Nonna egy másik történetet mesél arról az időről, amikor Lele bejelentette, hogy interjút készít a televízióban, így Piobbico lakosai összegyűltek egy bárban, hogy megnézzék, izgatottan várva a megjelenését. Órákig vártak, de Lele nem jelent meg a képernyőn. Amikor másnap szembesült, Lele felfedte, hogy az egészet kitalálta, és hogy az éjszakát bizonytalanul töltötte otthonában.,

nem látják, elrejtőznek: csak itt, ebben a faluban, amely ilyen nyíltan néz, ezt punchline-nak lehet tekinteni.

*

idén tizenegy jelölt van a Club Dei Brutti elnökére, köztük először két nő. A kedvenc jelöltem Anna, aki Liza Minnellit idézi, és szokása, hogy tenyerét a nagy melleire helyezi, és féktelenül rángatja őket. Azt mondja, azért akar a Club Dei Brutti elnöke lenni, mert a nők ritkán lehetnek csúnyák., Azt akarja, hogy a nők Piobbico engedélyt, hogy kényelmes magukat, ahogy a férfiak olyan gyakran. Ő azt mondja, hogy ő használt neheztelni barát, aki ragaszkodott hozzá, hogy gyönyörű volt, hogy a hazugságokat megjelenésében éreztette vele, hogy sokkal jobban feszélyezett, mint volt, csak bevallotta az igazat. Hozzáteszi, hogy a szexuális életét nagymértékben javította a saját csúnyaságának kijelentése; kevésbé öntudatosnak érzi magát, szabadabb. Úgy rázza a keblét, mintha illusztrálná a lényeget .,

sokan, akikkel Piobbicóban beszélek, még azok is, akik nem állnak kapcsolatban a Club Dei Brutti-val, úgy vélik, hogy csúnyaak, bár számomra az emberek itt nem tűnnek csúnyábbnak, mint bárhol máshol. Annak kijelentése, hogy saját csúnyaságát Piobbico lakosaként nyilvánítja, bizonyos értelemben büszkeségét fejezi ki örökségében. Az a meggyőződés, hogy a Piobbicans szokatlanul csúnya, évszázados, a falu szélsőséges szegénységének történetében gyökerezik. Az emberek itt történelmileg foglalkoztatott, mint favágók, valamint a szénbányászok; a kis ennivalót, korlátozott napfénytől, voltak állítólag törékeny, sápadt, csúnya., Egészen a közelmúltig, a falu is volt rossz útviszonyok és szállítás a legközelebbi metropolisz, Urbino, így Piobbicans korlátozott hozzáférést fogászati és orvosi ellátás. A Club Dei Brutti-t 1879-ben alapították partnerkereső szolgáltatás; a legenda szerint Piobbico-t egyedülálló nőkkel túllépték, köznyelven “száz csúnya menyasszonynak” nevezik, akiknek nehézségei voltak a férjek vonzásában. Félve lányuk jövőjétől, a menyasszony atyái a polgármester támogatásával létrehozták a Club Dei Brutti Klubot, hogy a csúnya helyi nők találkozhassanak ugyanolyan csúnya helyi férfiakkal.,

az évszázados kemény munka a csúnyaságot annyira desigmatizálta, hogy a Piobbicans csúnyaságukat lovagiasnak nyilvánítja, mintha a kategorizálás nem lenne több, mint mondjuk, barna haj vagy kék szem.

a választás napján Anna piros tunikával és megfelelő fejpánttal és vörös rózsával járja a falut a fogai között. Megcsókolja a járókelőket az arcán, vörös rúzsokkal festi az arcukat, és arra ösztönzi őket, hogy szavazzanak rá., A legtöbb más jelölt, akivel beszélek, nem rendelkezik Anna buzgalmával, annak ellenére, hogy a választások iránti lelkesedés nem hivatalos követelménye. Egy szomorú, nyugalmas tekintetű, korábban sörszínű hajjal megáldott, Birra monikerét, aki ironikusan a falu borbárjának a tulajdonosa, alig tud egy mondatot megfogalmazni, nemhogy a szemembe nézni interjúnk során. Amikor megkérdezem tőle, miért akar a klub elnöke lenni, azt mondja, “csak azért”, és szomorúan nézi a földet., Hasonlóképpen, a Piobbico egyetlen dohányboltjának tulajdonosa, amelyet biscotto-nak neveztek el a szeszélyes építményért, megdöbbentően nem lelkesnek tűnik a jelölése miatt, mintha valami egyszerűen történt volna vele. A választás napján ez a két férfi áll a többi jelölt mellett a város főterére néző színpadon, de míg Gianni és Anna szórakozik a tömegben, ők—a többi jelölt többségével együtt—mozdulatlanul állnak, mintha arra várnának, hogy vége legyen az egésznek. Kíváncsi vagyok, hogy a jelölésük bejelentése csak a személyiségük bejelentésének módja volt-e.,

*

amikor elmondom egy barátomnak, hogy Gianni engem insufficiente-ként kategorizál, a barát nevet. Később megtudom, hogy a barátom félreértelmezte az anekdotámat, és az volt a benyomásom, hogy Gianni összességében elégtelennek nyilvánított, mint általában, mint személy. Minél több időt töltök Piobbicóban, annál inkább kíváncsi vagyok, hogy nem elég csúnya-e, hogy kevesebb legyen, mint ember, nem regisztrált, nem része a klubnak. Itt, hogy csúnya legyen, hogy része legyen valami nagyobbnak, mint te, hogy a város örökségét birtokolja, látni akarja., Erre gondolok a fesztivál ideje alatt, ahol különböző rendezvényein—köztük a polenta (a falu jellegzetes étele) és egy rosszul részt vevő táncpartin-visszavonulok a sarkokba, és a jegyzetfüzetembe firkáló falakhoz támaszkodom, amelyeket az arcomhoz tartok, mint egy képernyő.

a fesztivál utolsó napján bejelentették a klub elnökét., A No-Belle nevű díj nyertesének hosszú koncertje után, amely minden évben tiszteletben tartja az olasz énekes szokatlan megjelenését, és egy furcsa szépségverseny a hiányosan öltözött tizenéves lányokról, akiket Piobbicóban a legszebbnek neveztek, a polgármester, a pap mellett, a városi térre néző erkélyen áll, és felszólítja a tömeget. Köszöni mindenkinek, hogy eljött. Imát mond. Aztán egy füstgép kialszik. Ha a füst fehér, azt mondták nekem, hogy a hivatalban lévő személyt újraválasztották, és ha a füst fekete, akkor a Club Dei Brutti új elnöke lép hivatalba., Csak ezt a szertartást követően jelentették be az elnök nevét a hangszórón. Korábban, ez talán díszesnek tűnt számomra, vagy felesleges, de ezen a ponton, megértem. Nem elegendő egyszerűen azt mondani; semmi sem valódi, amíg nem látható. A füstgép fehérre fúj.