Ez a kérdés kissé ellentmondásos lehet, de véleményem szerint az angol nyelv nagyon nehéz megtanulni. Amikor a nehézségekről beszélünk, az emberek általában csak a szóban forgó nyelv bizonyos aspektusaira gondolnak (amelyek valamilyen okból nehéznek találják őket), elhagyva a többit. Például az emberek gyakran azt mondják, hogy a kínai rendkívül nehéz, mert több ezer különböző karaktert kell megtanulnia, vagy hogy a szláv nyelvek nehézek az összes deklináció miatt., Azonban, azt hiszem, hogy ez valójában egy kombináció több különböző aspektusait Angol, ami megnehezíti.
egyesek azt mondják, hogy az angolnak bonyolult nyelvtani szabályai vannak, de valójában nem ez a helyzet. Például a “lenni” igének van a legtöbb formája, amelyet egy angol ige lehetséges: legyen, am, Van, Van, volt, volt, volt, és lenni (azaz 8 különböző forma, míg a legtöbb igének csak 4).,
Bár sokan panaszkodnak arról, hogy az angol rendszer igeidők, ez csak szükséges, hogy megértsük, mi a nyelvtani szerkezetek kellene express (anélkül, hogy közvetlenül mindent lefordítani a anyanyelve); például, a kifejezés, hogy “én már csinál valamit” közvetíti az ötlet, hogy csinál valamit, folyamatosan egy ideig a múltban (meg általában is folyamatos a cselekvés a jelenben). Miután megértette a fogalmat, sokkal könnyebb alkalmazni bármely igére, mint a legtöbb más nyelven, egyszerűen azért, mert az ige konjugációja sokkal egyszerűbb.,
Hasonlóképpen, az angolnak nincs neme, csak három különböző cikke (az, a, an); vagy öt, ha a stresszes változatokat külön számoljuk. A cikkek formája nem változik a mondatban szereplő főnév függvényében. Hasonlítsa össze a következő két mondatot angolul és németül:
| a táblázat nagy. | Der Tisch ist groß. |
| tetszik a táblázat színe. | Ich mag die Farbe des Tisches. |
| az asztalon van. | Es ist auf dem Tisch. |
| látom a táblázatot., | Ich sehe den Tisch. |
Az angol, a “táblázat” ugyanaz marad, mivel a német “der Tisch” (a táblázat) szerint változik a függvény a főnév, ez volt a minta, a hímnemű főnevek; ott egy másik, a nőnem, semlegesnem, mind többes számban is, így 16 formák egyáltalán, hogy jutott eszembe, mi lenne csak “a” a angol. Ugyanez vonatkozik a melléknevekre és a beszéd más részeire is, így az angol nyelvtan valójában meglehetősen kezdetlegesnek tekinthető sok más nyelvhez képest.,
az angol helyesírás talán a legrosszabb a világon
Tehát mi az, ami annyira megnehezíti az angol nyelvet a külföldiek számára? A válasz: szókincsének, helyesírásának és kiejtésének kombinációja. A legtöbb nyelvnek van egy szabályozó testülete, amely helyesírási reformokat bocsát ki, amikor a nyelv kiejtése fejlődik (ami sokkal gyorsabban történik, mint amire számítani lehetett). Másrészt az angol helyesírást olyan befolyásos szótárak “szabályozzák”, mint a Webster ‘ s dictionary vagy az Oxford English Dictionary.,
azonban mire ezeket a szótárakat írták (a 19. században), az angol kiejtés már több száz éve megváltozott, amelyet sajnos a szótárak alkotói többnyire figyelmen kívül hagytak. Nem meglepő, hogy az angol kiejtés még jobban eltér a helyesírástól, mivel ezeket a szótárakat írták.,
Ez sokkal nagyobb problémát jelent az angol nyelvtanulóknak, mint az anyanyelvi beszélőknek, mert az anyanyelvűek tudják, hogyan kell kiejteni a szavakat; csak képesnek kell lenniük helyesen írni őket, ami manapság nem olyan nagy probléma, amikor bárki használhat egy helyesírás-ellenőrzőt.
Az angol nyelvtanulók viszont először írásbeli formában találkoznak szókincsük nagy részével., Gyakran lehetséges (sőt megfelelő) egy új szó jelentését a kontextusból levezetni, de ahelyett, hogy a szótárban helyes kiejtést keresne, a tanulók hajlamosak csak kitalálni, mi lehet a kiejtés, majd ezt a kiejtést belsőleg használják, amikor a szóra gondolnak. Sajnos az ilyen találgatások legtöbbször tévednek.,
Bonyolult kiejtés nem segít
az Egyik oka, tévednek olyan gyakran szokatlanul nagy száma magánhangzók mássalhangzók jelen angolul, amelyet meg kell különböztetni annak érdekében, hogy helyesen értelmezzük (az úgynevezett “minimális párok”), amely hang, majdnem ugyanaz a tanuló fülébe.
egy sokkal nagyobb problémát a helyesírási kétértelműségek és a történelmi helyesírások okoznak, amelyek egyáltalán nem követik a jelenlegi kiejtési szabályokat. Miért más a” kedves”, mint a” szarvas”, de a” medve “és a” sör”? Vagy miért” ezredes “ejtik ugyanaz, mint a “kernel”?,
a már említett problémák mellett nincs utalás a stressz elhelyezésére Angolul. A legtöbb nyelvben a stresszelhelyezést viszonylag egyszerű szabályok szabályozzák; Angolul szinte teljesen szabálytalan, a szavak pedig a stresszhelyzettől függően is megváltoztathatják jelentésüket.
még rosszabb, a magánhangzók kiejtése általában attól függően változik, hogy stressz alatt állnak-e, például az” angyal “kiejtésre kerül /ˈeɪndəəl/ míg az” angyali ” kiejtésre kerül /ændˈlək/ (azaz, nemcsak a stressz eltolódott a “-ic ” utótag hozzáadásával,hanem mindkét magánhangzó kiejtése is megváltozott).
ahhoz, hogy a zűrzavar teljes legyen, számos angol nyelvjárás létezik, amelyekben a magánhangzók, az intonáció és a stresszelhelyezés kiejtése jelentősen eltér (olyan mértékben, hogy a skót angol és az Amerikai Angol nyelv gyakorlatilag kölcsönösen érthetetlen nyelvek). Az angol nyelvtanulónak nincs más választása, mint megtanulni megérteni az összes főbb nyelvjárást, mivel valószínűleg előbb-utóbb találkozik velük.,
és végül: szókincs …
a szókincs szempontjából az angol olyan, mint egy patchwork. A (többnyire) közép-francia, angolszász, Latin és görög keveréke. Ennek eredményeként gyakran vannak különböző szavak, amelyek ugyanazt az elképzelést fejezik ki. Például nem az “érzékeny visszacsatolásról”, hanem a “tapintható visszacsatolásról” beszélünk, nem pedig a “büdös rendszerről”, hanem a “szaglási rendszerről” (a testben lévő rendszer, amely érzékeli a szagokat)., Ha valamit a kezeddel csinálsz, nem “kézzel” csinálod, hanem “kézzel”, és a” zöld ” elektromosság, amit használsz, nem “napos növényekből”, hanem “naperőművekből”származik.
Ez a folyamat a szükségesnél valamivel nagyobb szókincsméretet eredményez. Ez önmagában nem rossz dolog; némi kifejező erőt ad az angol nyelvnek, és jó kiindulópontot jelent más európai nyelvek tanulásához., Az angol kiejtéssel és helyesírási problémákkal együtt azonban ez óriási kellemetlenséget jelenthet a tanulók számára, különösen mivel az ilyen szavak helyesírása általában az eredeti helyesírást tükrözi a származási nyelven, nem pedig a kortárs angol kiejtésüket.