a kelet-afrikai Rift-rendszer (fül) az afrikai lemez kiterjesztése és elvékonyodása által vezérelt. Az oligocén alatt (kb. 30 Ma) megkezdődött a hasadás, és a Miocénen, Pliocénen és Pleisztocénen keresztül szakaszosan a Holocénbe jutott. A szakadékok mindig intenzív vulkanizmushoz kapcsolódnak, Kelet-Afrika pedig a Föld egyik legnagyobb vulkáni tartományát foglalja magában. Az aktív kúpok előfordulása összhangban van egy hosszú élettartamú köpeny tollal, amely megfiatalította az idősebb Gondwana-korú tollat., Afrikában a legnagyobb szeizmikus aktivitás ritka, de a mérsékelt méretű földrengéseket aktív hibák válthatják ki. A fülek három különálló ágát ismerik fel: Etióp, Albertine és Gregory. Az etióp hasadék egy aktív hármas csomópont része, amely magában foglalja a Vörös-tengert és az Ádeni-öblöt. A Rifting Etiópiától délre terjedt, szinkronban a nyugati vagy Albertine hasadékot, a legszélesebb ágat, valamint a kisebb, keleti vagy Gregory hasadékot képezve. A Rifting három különböző szakaszból áll: a pre-rift, a half-graben és a full graben., A rift előtti szakasz regionális domborítással nyilvánul meg, amely magában foglalja az intenzív vulkanizmus korai szakaszát. A félig graben szakasz magában foglalja az izolált warps lineáris funkciókhoz való csatlakozását. A rift-völgy, vagy a teljes graben, azaz egy lefelé meghibásodott blokk, amelyet mindkét oldalon felemelt hasadékplatformok zárnak be, az egyik legérdekesebb geológiai jellemző. A Rifting kifejezett hatással volt Kelet-Afrika geomorfológiájára. A vízelvezető minták, beleértve a nagyobb folyókat, például a Nílust, súlyosan érintettek., Az Albertine és Gregory Rifts közötti jelentős különbség az, hogy míg az előbbi a világ legnagyobb és legmélyebb édesvízi tavait tartalmazza, az utóbbi sokkal szárazabb, és többnyire kicsi és sekély, lúgos tavak láncolata jellemzi.